receptor

Impozáns kivitelű és gazdag tartalmú receptgyűjteményekből, szakácskönyvekből akár tematikus könyvesboltokat lehetne nyitni, annyi ilyen kiadvány kapható manapság. De miért vásárolunk egyáltalán drága szakácskönyveket, mikor a virtuális térben minden igényt kielégítő gasztrooldalakat találunk, mesterszakácsok blogjait böngészhetjük, saját online receptgyűjteményt állíthatunk össze, sőt pár perces videók segítségével a bonyolultabb fogások elkészítését is könnyen megtanulhatjuk? Ráadásul nincs az a titkolni próbált recept, amelyre rövid kutakodás után rá ne bukkannánk a netes keresőkben.

Hogy mégis jól fogynak a szakácskönyvek, az talán elsősorban nem a virtuális tértől idegenkedő, a papír tapintását-illatát preferáló, régi vonalas könyvbarátoknak köszönhető. Még csak nem is a remek, egyedi recepteknek. Aki ma több ezer forintot ad egy gasztronómiai kiadványért, az valószínűleg többet vár ennél: komplex élményt, amihez hozzátartozhat a könyv esztétikai jellemzőitől kezdve a receptek és munkafázisok szemléletes bemutatásán át akár a szerző életfilozófiájáig sok minden.

Ilyen összetett élményt nyújt Hugh Fearnley-Whittingstall első magyarul megjelent szakácskönyve, a River Cottage minden napra (a könyv itthoni sikerét bizonyítja, hogy jelenleg már nem kapható, antikváriumokban érdemes keresni). A népszerű brit médiaszemélyiség és gasztronómiai szakíró nálunk elsősorban tévéműsoraiból ismert. Az ő csodafarmja a híres River Cottage, ahol etikus gazdálkodás folyik, kiváló ételek készülnek szezonális alapanyagokból, s ahol a környezettudatosság és a fenntarthatóság átélhető valósággá válik a látogató számára.

HFW rendkívül elkötelezett számos társadalmi-ökoetikai ügy mellett, de ami ennél fontosabb, ezeket az ügyeket hitelesen és következetesen képviseli. Nem csak kiáll a lelkiismeretes állattartásért, hanem a gyakorlatban is megmutatja, hogyan lehet és miért érdemes méltó körülmények között tartani a haszonállatokat. A minden élőnek kijáró tisztelet jegyében javasolja, hogy a levágott állatok húsát teljes mértékben hasznosítsuk, beleértve a kevésbé ízletesnek tartott részeket is. Az sem mindegy, hogy az állat milyen módon kerül leölésre, s mi, fogyasztók mekkora ökológiai áldozatok árán jutunk hozzá a mindennapi betevőhöz: az ipari halászat legelterjedtebb módjai például hatalmas károkat okoznak a tengerek ökoszisztémájában. HFW lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy igazán finom étel elsősorban friss, szezonális alapanyagokból készíthető, épp ezért érdemes kerülni a tartósított, agyoncsomagolt, félkész termékeket.

 Mielőtt bárki azt hihetné, hogy valami enyhén szektás, hippi gasztroguruba botlott, érdemes előre bocsátani: Fearnley-Whittingstall kiváló, kipróbált receptekkel bizonyítja, hogy mindaz, amit River Cottage-dzsal és a könyveivel képvisel, igenis bárki számára vállalható, nem kell hozzá sem sok pénz, sem radikális életmódváltás. A szerző alapelvei: a tudatosság — vagyis, hogy legyünk vele tisztában, mi az, amit megeszünk —, az egyszerűség és a kísérletezés. Ezeket szem előtt tartva könnyen örömtelivé válik a főzés, főleg családi vagy baráti társaságban.

A River Cottage minden napra olyan házias ételek receptjeit tartalmazza, melyek elkészítésében a család minden tagja részt vehet. A rohanós reggelekhez a devoni családi házban kalóriadús, édes fogások dukálnak, a tápláló és egészséges ebéd lehet előre csomagolt, a hétvégéken pedig végre elegendő idő jut a kiadósabb közös étkezésekre sültekkel, levesekkel, kényeztető desszertekkel.                                                                                                                                                             

A könyv felépítése némileg rendhagyó, kezdetben a főétkezésekhez társulnak a receptek, de olyan „mindennapi” tevékenységnek is külön fejezet jut, mint a kenyérsütés (a házi kovászolt kenyér HFW nagy szenvedélye). A további részek alapanyagok szerint tagolódnak: halas, húsos, zöldséges és gyümölcsös receptek következnek. Végül a desszertekhez érünk, s nem véletlen, hogy ezek a finomságok távol állnak a habos-krémes cukrászcsodáktól, hiszen a hangsúly esetükben is a nemes alapanyagokon és az egyszerűségen van.

Nehéz lenne megjósolni, hogy ezek a valóban kreatív, részben a nemzetközi konyha által inspirált receptek mennyire épülhetnek be a magyar olvasók gasztronómiai repertoárjába. A hússütés és pácolás változatos módjait könnyű megszeretni, akárcsak a szaftos, fűszeres zöldségköreteket. A szokatlan íztársítás miatt előfordulhat, hogy egy-két étel — a vaníliás, szilvás pirítós vagy a gyümölcsös bundás kenyér — nem válik azonnal családi kedvenccé.  

A receptek pontos mennyiségeket adnak meg, ám nincs szükség patikamérlegre, a szerző maga is a laza, kísérletezős főzés híve. Azt viszont fontos szem előtt tartani, hogy a minőségi hozzávalók nem cserélhetőek fel hasonmástermékekre: a sózatlan vaj helyett nem ildomos margarint használni, mint ahogy az olajok esetében is érdemes betartani a recept eredeti instrukcióit.

Ha netalán mégsem válna be a River Cottage minden napra receptgyűjteményként, szemléletet, inspirációt még bőven meríthetünk belőle. Biztos, hogy többé nem nézünk közömbös tekintettel a tegnapi maradékra, miután megismerkedtünk HFW takarékoskonyha-szemléletével. Ugyanígy kedvet kaphatunk a zöldség- vagy gyümölcstermesztéshez, új fajták kipróbálásához (e sorok írója például ennek a könyvnek köszönhetően fedezte fel a póréhagymában rejlő lehetőségeket, s e remek zöldség termesztésével is megpróbálkozott, nem teljesen sikertelenül).

A vaskos, több mint 400 oldalas könyvet sok színes ételfotó és vidám rajzok illusztrálják. A képek nincsenek túlkomponálva, olyanok, mint maguk a receptek: frappánsak, mégis egyszerűek. A mindennapokra valók — minden megismételhetetlen, étellel is jobbá tehető napra.